Oldal kiválasztása

Hogyan válasszunk pszichológust?

Szakmai kérdések

Van egy tendencia, aminek örülhetünk: egyre többen ismerik fel magánszemélyként vagy szervezetként, hogy pszichológushoz járni nem kizárólag azt jelenti, hogy valakinek mentális problémái vannak. Ez nagyon jó. Amióta egy világjárvány korlátozza a mindennapi életünket és szinte mindenkinél egyik napról a másikra változtatta meg a rutint, ez az igény még inkább erősödni látszik. Ez normális. Sőt, fontos is, hogy megfelelő támogatást kapjon, akinek erre van szüksége. Van, aki fizikailag nem kap levegőt, és van, aki mentálisan él át hasonlót.

Fontos viszont az is, hogy ha segítségre kerül sor, akkor jól segítsünk. Szakemberként megnő az egyébként is jelentős felelősségünk, amikor egyre többen fordulnak hozzánk. A kliens felelőssége is megvan, de tőle mégsem várható el, hogy kívülről fújja, hogy mivel kihez lehet menni, milyen, végzettséget igazoló papírt kell néznie és mik legyenek a szűrést támogató kulcsszavak, amikor kiválasztja, hogy mégis kitől kérjen segítséget. Hozzáteszem, a megfelelő szakember kiválasztása az első körben felkeresett szakember felelőssége is. A legfontosabb szempontokat rövidítve összeszedtem, de lentebb a részletes háttér is ott van – ha valaki pszichológus pályát képzel el magának vagy már ott tart, nos, nekik lehet ez igazán hasznos.

1. Nem mindegy, hogy mi van a papírra írva.

Magyarországon csak az a pszichológus, aki egyetemi képzést végzett, és ott pszichológus oklevelet szerzett. Tehát, mesterképzést kell elvégezni az alábbi egyetemek valamelyikén (feltéve, hogy Magyarországon szeretnénk diplomát szerezni): ELTE, BME, PPK, KRE, DE, SZTE, PTE. Ilyenkor a diplomában az szerepel, hogy okleveles pszichológus. A képzési idő alapesetben 4 félév (2 év), és ha az alapképzést is hozzáadjuk (ez 6 félév), akkor összesen 5 évet kellett egyetemen tölteni (legalább). Ha képzés helye /és ideje) nincs feltüntetve valamilyen nyilvános platformon (weboldal, szakmai CV, linkedin, stb), érdemes rákérdezni, mielőtt elköteleződünk. Szintén segíthet, ha kiderítjük, hogy az adott szakember vajon a Magyar Pszichológiai Társaság tagja-e, hiszen ide csak okleveles pszichológusokat vesznek fel.

2. Számít, hogy mennyi ideje gyakorolja a szakmáját.

Bár az már jó, ha a mesterképzés megvan, egy frissen végzett szakembernek még sok (sok = 5-10 év, nem 1-2) tapasztalatra lesz szüksége ahhoz, hogy teljes mértékben önálló lehessen. Ez nem azt jelenti, hogy a fiatal kollégákhoz nem lehet menni. Nyugodtan. Sok-sok gyakorlás áll már mögöttük is, mert az egyetemen tapasztalt szakemberektől tanultak és ezt ki is kellett próbálniuk, méghozzá biztonságos környezetben, hiszen ez a tapasztalt szakember felügyelte a munkájukat, megvitathatták a kérdéseket, korrigált, ha arra volt szükség. Az első időszakban (értsd: években) a frissen végzett szakemberek szupervízióval tevékenyked(het)nek. Ez azt jelenti, hogy egy tapasztaltabb szakemberrel konzultálnak, hogy miként támogathatják legjobban a klienseiket, de a klienssel csak ők találkoznak. Szupervízió egyébként a karrierünk során bármikor igénybe vehető, ha úgy érezzük, szakemberként is támogatásra van szükségünk egy adott esettel/projekttel kapcsolatban – ez nagyban szolgálja a szakmai fejlődést, a magabiztosságot, valamint mélyíti az elméleti tudás és a gyakorlat összekapcsolódását. 

3. Fontos, hogy mire szól a „jogosítványa”.

Mesterképzésen különböző specializációkból választhatunk, tehát ha egy „pszichológus” címen tevékenykedő szakemberhez fordulunk, akkor érdemes megkérdezni, hogy amúgy ő milyen specializáción végzett. Felnőtt, egészséges személyként nem valószínű, hogy egy gyermekekre vagy klinikai esetekre specializálódott pszichológus lesz számunkra a legjobb választás. Vannak olyan esetek, amikor szakpszichológus dolgozhat csak a klienssel, ilyenkor sem mindegy, hogy milyen szakterületű szakpszichológust választunk, de ökölszabályként keressük a „szakpszichológus” megnevezést (és további 2–4 évig tartó szakirányú továbbképzést jelentő tanulmány). Ha nincs feltüntetve, szintén érdemes rákérdezni, hogy van-e ilyen végzettsége.

Számos módszerspecifikus képzésből is választhatunk (pl. autogén tréning, gyászfeldolgozás, coaching, stb.) a képződés során, de itt sem mindegy, hogy kitől tanulunk és mennyit.

Pirosan villogó felkiáltójelek

Ezek azok a jelek, amiket, ha észlelünk, akkor inkább keressünk másik szakembert. 

– Még bőven hallgatói státuszban van (akár alapképzés, akár mesterképzés), de már „praktizál”, szupervízió nélkül.

– Összemossa a témákat és fogalmakat, és bár nem pszichológus végzettsége van, úgy állítja be magát.

– Tanácsadásnak nevezi a konzultációt, de nincs tanácsadó szakpszichológus végzettsége.

– Mentális problémákkal küzdőknek akar segíteni, de nincs klinikai szakpszichológus (vagy pszichiáter, de az teljesen más képzés és végzettség) végzettsége. A nem klinikai esetekkel a tanácsadó szakpszichológus foglalkozik terápiás kereteken belül.

– Nem látja be a saját szakmai kompetenciahatárait és nem irányít át a számodra megfelelő szakemberhez. Ezzel sajnos nagyobb problémát is okozhat, még ha nem is állt szándékában.

– Megmondja, hogy mit csinálj. Egy pszichológus nem ad tanácsokat, hanem kérdéseivel és visszajelzéseivel segít, hogy előre juss a témáddal.

– Csak annyit ír, hogy „diplomázott/ doktorált”, de azt nem nevezi meg, hogy milyen területen. Sajnos, ha nincs pszichológus diplomája, a pszichológiai témájú doktori sem elég a praktizáláshoz. Ugyanígy, ha pszichológus, de nem abból doktorált, a pszichológusi tevékenysége során irreleváns a doktori fokozata.

A pszichológusi pályáról bővebben

Magyarországon csak az a pszichológus, aki egyetemi (mester)képzést végzett, és ott pszichológus oklevelet szerzett. Mit jelent ez a gyakorlatban? Az a pszichológus, aki 3 év alapképzést (BA képzés, oklevélben szereplő megnevezés: viselkedéselemző) követően a mesterképzést is elvégzi, ami további 2 évet jelent (MA képzés, oklevélben szereplő megnevezés: pszichológus, XY specializáció). Ez egy általános végzettséget jelent, de(!) közel sem azt, hogy általánosan mindenhez értünk. A mesterképzések úgy működnek, hogy már valamilyen szakterület irányába elindul a pszichológus hallgató. A teljesség igénye nélkül, néhány mesterképzés (ELTE, BME, SZTE) specializációiból válogatva: klinikai és egészségpszichológia specializáció, tanácsadás- és iskolapszichológia specializáció, kognitív pszichológia specializáció, munka- és szervezetpszichológia specializáció. 

Már ebből is jól látszik, hogy bár ugyanaz szerepel a diplománkban (hiszen mindannyian pszichológusok vagyunk), közel sem azonos a hátterünk és a lehetőségeink. Menjünk tovább. 

A mesterképzés és a pszichológus oklevél megszerzését követően további lehetőségek várnak ránk, hogy szaktudásunkat elmélyítsük és fejlesszük. Itt fontos megjegyezni, hogy bár ezek minden pszichológus számára nyitottak, nem mindenki járja be ezeket az utakat, és ez valahol így is van jól. 

Az egyik opció, hogy elvégzünk egy (vagy több) szakképzést. Ez általában a mesterképzésen választott specializációnkhoz kapcsolódik, de az is előfordul, hogy a mesteren jön rá valaki, hogy őt egy másik irány jobban érdekli, vagy akár 2-3 egymáshoz illeszkedő szakirányt is elsajátít. Amikor valaki a szakképzést (további 2-4 év, ez képzésenként eltér) is elvégzi, akkor válik az adott szakterületet mélyen ismerő szakemberré. Itt már nem pszichológusról beszélünk, hanem szakpszichológusról (klinikai/ munka- és szervezet/ tanácsadó/ sport, stb szakpszichológusról). Szakpszichológusnak tehát kizárólag az a szakképzést elvégző pszichológus nevezheti magát. Azok, akik mesterszakos (MA) diplomával például munka- és szervezetpszichológusnak nevezik magukat, téves információt közölnek magukról. Ugyanígy, akik például klinikai specializáción végeznek a mesterképzésen sem nevezik és nevezhetik magukat klinikai pszichológusnak.

A másik lehetőség – ha valakit a kutatás és oktatás (is) vonz – a PhD képzés, tehát a doktori fokozat megszerzésére irányuló 4 éves (legalábbis tanterv szerint) képzés. Ebben most nem merülünk el jobban, csak a legfontosabbat hangsúlyozzuk. A doktori fokozat esetében nem feltétlenül kell pszichológusnak lennünk ahhoz, hogy pszichológiai témát kutassunk. Fontos viszont azt megnézni, hogy ha már valaki használja a neve előtt „Dr./ dr.” vagy utána a „PhD” titulust, akkor ő a) miből doktorált, b) valóban teljesített doktori képzésről van-e szó.